Alfa agyhullámok

8 ~ 12 Hz

Relaxáció, ébrenléti ellazultság. Ellazult vagy, lelassul az agytevékenység. A tudatod kitágul, a félelem eltűnik. Az alfa hullámok frekvenciája lassabb a bétáénál, viszont magasabb az amplitúdója. Aki időt szán a töprengésre vagy meditációra, vagy szünetet tart egy tevékenység közben, az gyakran alfa állapotban van. Amikor szándékosan egy gondolatra, érzelemre, vagy tevékenységre koncentrálunk, kevesebb ingert kell feldolgoznunk, és az agyunk alfa hullámokra válthat át. Az alfa hullámokkal nem korlátoz minket az idő és a tér, mint a béta hullámok esetében. Ez felszabadítja a bal agyféltekénk logikus, szekvenciális szerveződését, és lehetővé teszi számunkra, hogy hozzáférjünk a kreatívabb és intuitívabb jobb agyféltekénkhez.

A jobb agyféltekénk képekben és hangokban gondolkodik, amiket nem korlátoz az emberi nyelv. Emiatt a gondolataink, érzéseink, és/vagy tevékenységeink általában kreatív természetűek, ilyen például amikor táncolunk, írunk, megnézünk egy jó színdarabot, vagy kellemes zenét hallgatunk. Ilyenkor kevesebb a zavaró tényező, és könnyebben meghalljuk a belső hangunkat. Ebben az állapotban szoktunk nagy dolgokra rájönni. Sok színész, művész, tudós, vagy sportoló tudatosan vagy tudattalanul alfa állapotba helyezi magát, hogy ihletet kapjon vagy, hogy a legjobb teljesítményt tudja nyújtani.

Az alfa agyhullámok elősegítik a kreatív problémamegoldást, gyorsabb tanulást, hangulatjavítást, és a stresszoldást. Az intuitív megérzések, kreatív ötletek, inspiráció, motiváció, és az álmodozás jellemzik az alfa hullámokat. Ezek a hullámok ellazultak, de éberek. Ezért hidat képeznek a tudatos elménk és a tudattalan és/vagy szupertudatos elménk között.

Tudatszintek

Az anyagi világban a megnyilatkozások négy fokozata létezik, amelyek a megjelenésük és a tudatossági szintjük szerint anyagnak, növénynek, állatnak vagy embernek nevezünk. Az emberrel összehasonlítva az anyag alig mutat fel „tudatosságot”, a kristályokban megfigyelhető jelenségek azonban arra utalnak, hogy az anyag is rendelkezik bizonyos fokú tudattal. A megjelenési formák minden fokozata a tudat egy oktávval magasabb szintjét képviseli. Egyedül az embernek adatott meg az a képesség, hogy több tudatossági szintet is át tudjon élni – egészen az isteni öntudatosságig. Ha azokat a szinteket – oktávokat – vesszük alapul, amelyek alapján eddig besoroltuk a fejlődési fokozatokat, akkor azt találjuk, hogy az ember kategóriája a Földtől az égig terjedő, nagy fejlődési létrán négy szintet foglal el és a létra minden egy-egy oktávnak felel meg a rezgések skáláján. Az emberek is ismerik ezt a négy fokozatot és a következő elnevezésekkel illetik: az értelme által jellemezhető ember; az intuícióval bíró lángelme; a bölcsességével és egyetemes szeretetével kiemelkedő próféta; és végül, a legmagasabb fokon, a mindentudás és a mindenhatóság által jellemezhető istenember.

Az anyagi világban tehát négy megnyilatkozás van, amelyek együttesen hét rezgési oktávot alkotnak.

Minden teremtmény azokat a rezgéseket bocsátja ki magából, amelyekből maga is felépül, tehát azokat, amelyeket tudatosan elvisel. A tudatosság legalacsonyabb szintjén álló anyag az összehúzódás, a lehűlés és a megszilárdulás által nyilvánul meg.

A növényen keresztül már két szint, az anyagi és az éltető – vegetatív – erő nyilvánul meg. A növények tudatlanul juttatják kifejezésre az anyagi rezgéseket, testüket csak ruhaként hordják. A rájuk jellemző tudatossági fokozat az anyagot éltető, vegetatív szint. Ennek a szintnek az erejét három tulajdonságról lehet felismerni, amelyek bárhol is jussanak kifejezésre a következők: a táplálék felkutatása, felvétele és asszimilációja, vagyis megemésztése.

Az állaton keresztül már három erő nyilvánul meg, az anyagi, a vegetatív és az animális. Teste van, felkutatja táplálékát, eszik, emészt és egyben az animális  – lelki – szinten is tudatos: vannak érzelmei, ösztönei, érzései, vágyai és bizonyos dolgok vonzzák, vagy taszítják. Az állat a harmadik fejlettségi szinten tudatosult, csupán egy szinttel az ember alatt.

Az áltagember egy rezgési oktávval feljebb helyezkedik el: tudatos a szellemi téren, értelemmel, a gondolkodás képességével rendelkezik. Azonban a másik három szintet is kinyilvánítja: az anyagi szinten rendelkezik testtel, a vegetatív, éltető szinten ő is felkeresi, elfogyasztja és megemészti a táplálékát, az animális szinten pedig ugyancsak vannak érzelmei, hangulatai, ösztönei, vonzódásai, ellenszenvei és vágyai. Az őt elkülönítő fokozat azonban az értelem. Az ember tudatos gondolkozásra képes.

Az ember a következő fejlődési fokozat elérésével tehet nagy lépést előre: tudatát az okozatok világából az okok síkjára emeli. Az oki sík isteni forrásból merít és kinyilvánítja ezt a tudatában intuícióként jelentkező erőt. Értelmével és lelki adottságaival képes a magasabb síkon szerzett élményit szavakba foglalni és embertársaival közölni. Intuícióját azonban más művészetekben is fel tudja használni: dimenziók nélkül a zenében, mint zeneszerző; két dimenzióban, vonalak és színek segítségével, mint festő; három dimenzióban, térbeli alakzatokkal szobrászként, vagy akár táncosként. Az alkotó embert lángelmének nevezik. Ő már az anyagi, vegetatív, animális, szellemi és oki erők öt szintjét nyilvánítja ki.

A következő rezgési oktáv tudatossági szintjét az emberi nyelv a próféta szóval jelöli. A próféta az összes megelőző szinten megnyilvánul, de a következő fokozaton is tudatos: az isteni bölcsesség és az egyetemes szeretet szintjén. Egy pillanatra sem szabad azonban ennek a hatodik szintnek megfelelő és teljesen lelki síkon megnyilvánuló, egyetemes szeretetet a harmadik, állati szintre jellemző, az állati ösztönökből eredő „szeretettel” összekeverni. Az a „szeretet” egy három szinttel mélyebben álló, átalakított rezgés, amelynek a forrása a fajfenntartás ösztöne. Az a „szeretet” birtoklási vágy és mindig a testre irányul. Az embert arra kényszeríti, hogy az általa szeretett lényt megközelítse, átölelje, megcsókolja, magához szorítsa, egyszóval birtokolja. Aki ilyen szeretet rabságának veti alá magát, tudatosan még a hasadás állapotában él és kielégülés céljából a testi kiegészítő felét keresi. Ez a szeretet mindig elvenni, birtokolni akar. A hatodik megnyilvánulási szinten álló szeretet, a próféta szeretete nem a hasadásból, hanem az ősállapotból, az isteni egységből ered! Ezért egyetemes, mindig ad és soha nem követel, nem keresi a kiegészítést, nem nyilvánul meg testileg, hanem mindig az isteni minden-egység tudatosságából sugárzik. Az ezen a szinten tudatosuló emberek senkit sem akarnak birtokolni, a mindenséggel érzik magukat egynek.

Isten hetedik és legtökéletesebb megnyilvánulása a teljes mértékben tudatossá vált ember: az istenember. Az összes többi megnyilvánulási forma csak átalakított rezgésekből áll, Istennek csak egy részét képviselve. Az istenember Istent – saját isteni önnönvalóját -hiánytalanul, a maga tökéletességében, teljes tudatossággal nyilvánítja ki: az isteni teremtő erőket eredeti, átalakítatlan rezgéseiben – frekvenciájában – éli át és sugározza ki.

Csak az ember képes mind a hét rezgési oktávot uralni és kisugározni, mivel idegrendszere tartalmazza az átalakított és az átalakítatlan teremtő erő hét oktávjának megfelelő idegi központokat. Azonban mindig csak annak a szintnek a rezgéseit képes kibocsátani, amelyen már tudatossá vált, mert a még nem tudatosult szinteknek megfelelő idegrendszeri központjai felkészületlenül szunnyadnak. Az átlagember tehát a negyedik szintig, a lángelme az ötödik szintig, a próféta pedig a hatodik szintig terjedő rezgéseket képes kisugározni, míg az istenember képes egyedül mind a hét rezgési oktávot tudatosan kifejezni és az isteni teremtő erőt akaratának megfelelően átalakítatlan formában kisugározni, vagy megváltoztatni és alacsonyabb — átalakított – frekvenciákon továbbadni.

Elizabeth Haich – Beavatás egyiptomi misztériumok 2

frekvencia – geometria

„A frekvencia a geometriai formából ered és a geometriai forma a frekvenciából. Más módon meghatározva: a forma a vibráció közvet­len eredménye és a vibráció közvetlenül a formától függ. Azért létezik minden anyag, mert az anyag energiája rögzül a vibráció anyagaként. Ez az el­mélet nem újdonság. Ősi szövegek és misztikus hagyományok ezt az elvet fogalmazták meg több évszázada. A nyugati tudomány most úgy fedezi fel ezt a törvényt, hogy bebizonyítja az elmélet egyik fe­lét: a vibrációnak az anyagra gyakorolt egyenletes és kiszámítható hatását.”