A hullám szóról legtöbbször tavak, folyók, tengerek háborogva tajtékzó vagy éppen csendesen hömpölygő hullámaira gondolunk. A vízhullámokon kívül más hullámokkal is találkozhatsz, mint például rádióhullám, mikrohullám, hosszúhullám, fényhullám stb. Mindegyik esetben az a közös, hogy a hullámmozgás energiát szállít egyik helyről a másikra, vagyis valamilyen fizikai mennyiség vagy hatás időbeli egyensúlyi zavarának térbeli tovaterjedése. Eltekintve az elektromágneses és a gravitációs hullámtól, a hullámok valamilyen közegben terjednek.
A hullámokat különbözőképp csoportosíthatjuk. A bennük terjedő rezgések iránya szerint két részre oszthatjuk:
- Longitudinális (hosszanti) hullám esetén a hullám terjedési iránya megegyezik a rezgésiránnyal, sűrűsödési és ritkulási helyek követik egymást. (pl. hang)
- A transzverzális (keresztirányú) hullám olyan hullám, ami a haladási irányára merőlegesen kelt rezgéseket a közegben, amiben terjed. (pl. fény)
A legjellegzetesebb hullámtulajdonság az interferenciára való képesség. Két ellentétes terjedési irányú (piros-kék) azonos hullámhosszú hullám találkozásakor kialakuló interferenciamintát állandósult hullámállapotnak, röviden állóhullámnak (fekete) nevezzük. Egyes pontjai folyamatosan nyugalomban maradnak (a haladó és a visszavert hullámok kioltják egymást), míg más pontjai folyamatosan maximális kitérést végeznek (erősítés).
Leggyakrabban akkor jön létre, ha két különböző tulajdonságú közeg határfelületén egy hullám visszaverődik és „saját magával” találkozik.