Különböző műholdak képei alapján, amit nagyobb napfoltok alkalmával teljesen egyszerű szabad szemmel ellenőrizni, láthatóak a legközelebbi csillag, a Nap változásai. Más műholdak adatai, amit nyilvánosan el lehet érni, megmutatják a körülöttünk lévő Űr tulajdonságait. Többek között tudjuk mérni a napszél sebességét, a bolygóközi tér mágneses irányát, erősségét és a Föld mágnes erőterének legapróbb változásait. A Föld felszínén rengeteg szeizmográf és még annál is több mágneses érzékelő (pl. telefonokban) található. Sok-sok-sok adat áll rendelkezésre, amire mind azt lehet(ne) mondani, hogy hazugság, de igazság szerint könnyedén ellenőrizhető.
Koronalyuk, napszél, töltött részecskék, Aurora Borealis ÉS Aurora Australis
Figyeld meg, mikor a Nap azon részén, ami felénk fordul – igen, még a Nap is forog – koronalyuk található.
Ezen a friss képen véletlenül pont van egy ilyen kis „csizmácska”, lehet valakit pont fenéken akar billenteni.
Elég az hozzá, hogy ekkor nagyobb sebességgel közelednek felénk a frissen töltött részecskék és PÁR NAP MÚLVA ennek hatása van a Föld mágneses erőterére.
Olyan, mint amikor megkongatják a harangot. Kap egy atyai pofont a Föld magnetoszférája, amitől beremeg, berezonál, részecskék jönnek-mennek és közben a nyitott erővonalak mentén felgyorsul a forgalom. ( Hypernet³ 😀 )
A legnagyszerűbb az egészben, hogy ennek szemmel látható jele IS van.
Ez azért nagyon érdekes, mert a Föld golyó sarkainál, azaz az északi és a déli pólusain IS megtekinthető. Tehát nagyon-nagyon nagy mágus az, aki ezt mind-mind megvalósítja, főleg ha mindezt computerek által generált képekkel, adatokkal teszi.
SZEMLÉLTETÉS
Pár nap múlva a Földön.
Ja, igen.
Hol borul a bili, avagy hol a lépés, a lapos kérdés?
Ezt a régóta látható jelenséget, kupolával a fejünk felett, hogyan kellene elképzelni, mivel lehetne megmagyarázni?