… és ÉReZZ, mert ahol a figyelem, oTt az energia.
A folyamat BÁRMILYEN elektromos eszköz „tankolásához” használ6ó, vízbontással akárhányszor ismételhető.
Oxigén a légkörbe enged hidrogén tartályba, használatkor hidrogén a palackból, oxigén a légkörből és „melléktermékként” víz keletkezett. Lehet kezdeni elölről.
Azt szokták mondani, hogy drága a víz bontása.
„Csak”
annyit szeretnék kérdezni, hogy
a növények kinek fizetnek érte?
A gépek támadása
az emberek ostobasága.
Egyszer-kétszer már felvilágosítottak, hogy nem a vízért, hanem a szolgáltatásért kell fizeti. Mivel a víz az élet és az „alanyi jogon” jár, viszont amikor már a csőből jön, az bizony már fizetős.
A múltkor sikerült némi párhuzamot vonni a csapból folyó víz és a vezetékben áramló elektronok között. Nagyon hasonló a felállás, mert az elektronok a vezetéken kívül INGYEN áramlanak, a vezetékből már pénzért. Gondolom itt sem az elektronokat kell megfizetni, hanem a szolgáltatást.
Akkor
ITT és MOST,
„csak” Neked,
bemutatOM
a vért izzadó
szolgáltatókat:
„A villamosenergia-rendszerek alkotóelemei: erőművek (atom-, hő-, és vízerőművek, illetve újabban egyre nagyobb teret kapnak az alternatív energiákat hasznosító erőművek is, mint pl. szélerőmű, naperőmű, biogáz-erőmű, stb.), hálózati összeköttetések (távvezetékek, kábelek és gyújtósínek), valamint állomások (transzformátorok, megszakítók, szakaszolók, vezérlő és védelmi berendezések).”
Sokaknak nagy varázslat, hogy a konnektorból jön az áram, pedig szó szerint így van. Az elektronok áram-a, amit úgy lehet elképzelni – szokták hasonlítani hozzá -, mint amikor a slagból/csapból/csőből jön a víz.
Persze a vizet látjuk a szemünkkel, amikor kinyitjuk a csapot, de vajon mi történik mikor egy elektromos kapcsolót használunk? Egy sima, vagy billenő kapcsoló esetén, zárjuk az áram-KÖRt, ami addig nyitva volt, és ezzel „út” vezet a fogyasztóig.
Eljut az „áram” a fogyasztóig, ami azért fogyasztó, mert a hálózatban lévő elektronokból elhasznál és ilyen-olyan (hő, fény, mágneses tér, stb.) átalakuláson megy át.
No, de térjünk vissza az eredeti témához, mert ha van „fogyasztó”, akkor kell „termelő”-nek is lenni, mert hát ha nem, akkor …..
(Még nem lövöm le a poént, sőt a kegyelemdöfés Rád vár.)
Előbb nézzünk meg a fogyasztók közül egyet, amelyik a hasonlatnál maradva azonos módon működik, mint a víz nyomása által hajtott „pörgős” locsoló.
A villanymotor tengelye együtt forog a forgó mágneses térrel, és ezzel a tengellyel meghajtunk ezt-azt, pl. hajszárító, porszívó, botmixer, stb. Mivel ezek mind elektromos fogyasztók, ezért szórják kifelé az elektronokat a vezetékből, mint „pörgő locsoló” a vizet a slagból. Vajon hova szórják ki?
Itt harap a kígyó a farkába, mert a villanymotornak van olyan változata, amelyiknél a csík tolja a repülőt, azaz a tengelyét forgatva, elindítja az elektronok áramát a vezetékben. Dinamó, generátor néven is emlegetik és értem én, hogy villanymotor, de honnan az elektron?
Öveges tanár úr szemléletesen foglakozik az elektromos töltésekkel.
Tehát előállításról nehezen beszélhetünk, egyszerűen az erőMŰvekben kezdik el kergetni az elektronokat a vezetékben.
A kérdés MÉG mindig adott:
Honnan van az elektron?
Talán segítség a válaszhoz, ha halkan megsúgOM, hogy az erőMŰvekben MÉG nem ért véget az ipari forradalOM, vagy talán el sem kezdődött. A legtöbb ilyen „előállító” helyen jelenleg is vizet forralnak, gőzt állítanak elő, és azzal forgatják a generátorokat a Föld mágnesen, a Földet körülvevő mágneses mezőben, amely töltött részecskéket tartalmaz.
Egyszerű kérdés, amire jöhetnek a válaszok: