NE nézd meg
MÉRLEGEN A VALÓSÁG
Akarva és/vagy akaratlanul életem korai szakaszában „eljátszottam” a RENDSZER által kínált összes lehetőségem. Próbáltam így és próbáltam úgy. Voltam ilyen-olyan alkalmazott és álltam a farok másik végén is. (Nem úgy!) Pöttyet beleszagoltam a cégek és az „online” világ birodalmába, majd az egész ment a feledés homályába. Egyszer „fent”, máskor „lent”, gondoltam anno, pedig a változás ZÉRÓ.
Ugyanúgy hajtom álomra a fejem és pont olyan csipásan kelek, mint AKÁRKI más. Egészen addig, míg végleg meg nem szakad az álom.
No, de mikor álmodunk?
Ébren, vagy amikor alszunk?
Tényleg ennyi az ÉLET?
Erre vártam gyerekkoromban?
Ez a „felnőtt”-nek lenni?
Meg lehet célozni a RENDSZER által kínált kismilliónyi álom egyikét, hogy Én leszek valaki?
Ennyi?
MEDDIG?
NEM akartam lenni ezekből egyik sem, csak a korlátozást éreztem mindig. Amíg újat tudott mutatni, addig csináltam, aztán „kuka”. Kapukat sem sajnálva a tűztől gyorsan letudtam őket. Közben megismertem a RENDSZER folyton változó mivoltát és mondjuk úgy, megtaláltam az achillesi pontjait. Az egésznek az lett a végeredménye, hogy nem csak pár körre, hanem EGY életre kizárt a játékból. Még szavazócetlit sem küld! 😉
Lehetne, de még sincs munkahelyem, cégem, bakszámlám, ingó és ingatag vagyonom. Bujkálhatnék, külhonban belekezdhetnék új játékba, nyithatnék bankszámlát az adók paradicsomában, lophatnék, rabolhatnék, de NEM teszem. Aggódhatnék, félhetnék, retteghetnék, hogy mi lesz holnap, vagy a jövőhéten, de NEM teszem.
HÁROM BÖTŰ:
N
E
M
Nem, nem és NEM.