Ezt IS muszáj kiírnom magamból, mert érzem, hogy őröl. Egyszerűen nem tudom feldolgozni, nem fér bele a lelkembe.

Elmesélek röviden egy történetet:

Amikor még kis srác voltam és tyúkokat nevelgettem, az egyik nap azt látom, hogy néhányuknak nem volt elég a kifutó. Biztos nagyobb szabadságra, vagy friss zöldre vágytak és átröppentek a kerítésen.

Akkoriban két kutyánk volt és elég jól átmozgattak, miközben egymás után rajtoltak rá a friss pipihúsra. Volt rohangálás két meg négy lábbal fel s alá, de aztán végül sikerült rendet tenni. Közben értelmét nyerte a sokszor hallott mondat:

Mert ez a szárnyas állat félig a kutya szájából is „csak” csipeget. Először nem hittem el, de mivel egymás után többször is megtörtént, muszáj volt hinni a szememnek. Az egyik pillanatban még menekül, a másikban már a friss zöldet csipegeti.

Most nagyon hasonló dolgot látok, „csak” minden szereplő ember, vagy annak látszó tárgy, vagy inkább trágya. Bocsáss meg, HA sértŐ és gondolkozz el, miért fáj az igazság?

Azt is szokták mondani, hogy „az igazság odaát van”. Aki már ott van, az már tudja, hogy nagyon-nagyon csúnyán becsapták. Nem volt nehéz, mert a földi élet alapja a HAZUGSÁG. Ebből indulunk, erre építkezünk és csodálkozunk, hogy betegek vagyunk.

Most meg aztán tényleg nagyon beteg az emberiség, mert a hit felett csatát nyert a tekintélyelvűség. Fehér köpenyes gyilkosok mészárolják a népet és a tyúkeszű bolondok még mindig hisznek nekik. Igen, ez kicsit más, mert az ember beszél és nem mindig igaz szó hagyja el a száját.

folyt.köv.