Kurt Tepperwein

„Ha végig akarja járni a szellemi utat, tudnia kell, hogy ez nem egyszerűen egy másik út, amit kiválthat, vagy egy másik életforma. A szellemi út tulajdonképpen az egyetlen út, amit mindenkinek végig KELL járnia egyszer – előbb, vagy utóbb. Ez az út saját magához – az út, ami hazavezeti Önt. Mielőtt azonban átlépi az önmagához vezető ajtó küszöbét, szükséges, hogy ego-ját a ruhatárban hagyja, mert itt ér véget az „Én” területe. „Én”-je innentől kezdve nem kísérheti Önt tovább, mert nem tudja elvezetni a célhoz – a mestertudathoz. Ha feloldotta az „én illúzióját”, szabaddá válik az út. Csak akkor teheti meg az utolsó lépést is. Az „Én”-nek ugyanis korlátozottak a lehetőségei, a korlátlan lehetőségek csak az igazi önmaga rendelkezésére állnak. Ezért olyan fontos, hogy önmagát vele azonosítsa. Az „önidentifikáción” kívül nem vezet más út a célhoz.”

Carolina Hehenkamp

Az évek során sok olyan emberrel találkoztam a praxisomban vagy szemináriumokon, akiken látszott, hogy nehéz életük volt. A terápia során sokszor az derült ki, hogy eddigi életükben soha nem lehettek önmaguk és így elvesztették kapcsolatukat a bennük élő gyermekkel, kívánságaikkal és látomásaikkal. Gyakran tapasztaltam, hogy fiatalok már iskolás korukban elvesztették önbecsülésüket, nem tudták mi az az önbizalom, és néha kihalt belőlük a kíváncsiság és a kedv, hogy „él-jék” az életüket.

Tibeti hagyomány

Gyermekeidnek adhatod szereteted,
De gondolataidat nem.
Testüket te adhatod nekik,
De lelküket nem.
Megpróbálhatsz olyanná válni, mint ők,
De nem kívánhatod, hogy ők olyanná legyenek, mint te,
Hiszen az élet előre halad,
És nem a múlthoz tér vissza.