„Ha végig akarja járni a szellemi utat, tudnia kell, hogy ez nem egyszerűen egy másik út, amit kiválthat, vagy egy másik életforma. A szellemi út tulajdonképpen az egyetlen út, amit mindenkinek végig KELL járnia egyszer – előbb, vagy utóbb. Ez az út saját magához – az út, ami hazavezeti Önt. Mielőtt azonban átlépi az önmagához vezető ajtó küszöbét, szükséges, hogy ego-ját a ruhatárban hagyja, mert itt ér véget az „Én” területe. „Én”-je innentől kezdve nem kísérheti Önt tovább, mert nem tudja elvezetni a célhoz – a mestertudathoz. Ha feloldotta az „én illúzióját”, szabaddá válik az út. Csak akkor teheti meg az utolsó lépést is. Az „Én”-nek ugyanis korlátozottak a lehetőségei, a korlátlan lehetőségek csak az igazi önmaga rendelkezésére állnak. Ezért olyan fontos, hogy önmagát vele azonosítsa. Az „önidentifikáción” kívül nem vezet más út a célhoz.”
Carolina Hehenkamp
Az évek során sok olyan emberrel találkoztam a praxisomban vagy szemináriumokon, akiken látszott, hogy nehéz életük volt. A terápia során sokszor az derült ki, hogy eddigi életükben soha nem lehettek önmaguk és így elvesztették kapcsolatukat a bennük élő gyermekkel, kívánságaikkal és látomásaikkal. Gyakran tapasztaltam, hogy fiatalok már iskolás korukban elvesztették önbecsülésüket, nem tudták mi az az önbizalom, és néha kihalt belőlük a kíváncsiság és a kedv, hogy „él-jék” az életüket.
