Sajnálom.
Kérlek, bocsáss meg.
„Rab anya, pedig rab utódot szül!”
Boncolgassuk a fenti talán MÉG + NEM értett mondatot.
Mikor rab egy anya, vagy bárki ezen a bolygón?
Amikor az ideje felett más rendelkezik, azaz adott időben adott helyen „KELL” lennie. (A tér-idő keresztjére feszítve.) A kell, vagy a kötelezően kell, szigorúan véve csak és kizárólag a kalitkában élő „madárkákra” vonatkozik, akik helyett még a kilincset is mások kezelik. A többiek a fogyasztói társadalom fenntartói által manipulált hiszékenységükből vállalták és szabad akaratukból döntenek az önkéntes rabság mellett.
Közben élik az „amerikai álmot” és mikor közeleg az elszámolás ideje, akkor meg a következő mondatokkal búcsúznak tőle:
– Bárcsak lett volna bátorságom a saját életemet élni, és nem azt, amit mások elvártak tőlem.
– Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat.
– Bárcsak lett volna bátorságom kimutatni az érzelmeimet.
– Bárcsak szorosabb kapcsolatot ápoltam volna barátaimmal.
– Bárcsak boldogabb lettem volna.
Bárcsak előbb „észbe kapnál”! Bárcsak próbálnád mindezt gyerek szemmel látni! Bárcsak lenne ITT és MOST pár perced átgondolni az előző 7 mondatot!